A horvát földön honos természeti és kulturális szépségek kivételes jelentőségét az UNESCO már 1979-ben felismerte, midőn felvette a világörökségi listára a dubrovniki Óvárost és a Plitvicei-tavakat, melyek napjainkban is Horvátország legismertebb turisztikai jelképeinek számítanak.
A Dubrovniki Óváros falai a város hetedik századi megalapításától számított legkülönfélébb korszakokból eredő egyházi és világi építmények különösen jó állapotban fennmaradt komplexumát veszik körbe. A védelmi falakon és tornyokon túl említésre méltó a város Stradun nevű főutcája, a Raguzai Köztársaság egykori székhelyeként szolgált Rektori palota, a város patrónusának, Szt. Balázsnak a temploma, a Katedrális, a három nagy kolostor, valamint a Vámház és a Városháza. A különleges politikai és területi egységet képező Raguzai Köztársaság büszke volt saját kultúrájára, sikeres kereskedelmi tevékenységére és különösképpen szabadságára, melyet a viharos évszázadokon át is sikerült megőriznie.
TIPP: A Dubrovnik szépségeire és a Lokrum-szigetre nyíló pompás kilátásban lehet részünk a közeli Srđ hegyről, melyre/melyről félóránként indul a felújított függővasút, amely a város háztetői és a főutat szegélyező lankák fölé repít fel. A 4 perces menet során az utasok 405 méter magasra jutnak fel. A Srđ hegyen a turistákat két panorámaterasz, egy ajándékbolt, és egy bőséges ital- és ételkínálattal rendelkező snack bár várja.
Az egymástól murvagátakkal elválasztott, lépcsőzetesen elhelyezkedő húsz smaragdzöld tó és medence füzéréből álló Plitvicei-tavakat, a természet eme gyöngyszemét a szedra nevű mészkőfajta rétegezésével teremtette meg a Korana folyó. A különböző szinteken elhelyezkedő tavakon keresztülfolyó víz a természet alkotta örök mozgásban lévő pazar építészeti képződmény. A tavakat dús bükkösök, jegenyefenyvesek és borókaerdők határolják, melyekben medvék, farkasok és olyan ritka madarak tanyáznak, mint a császármadár és a füles bagoly.
Eme két kinccsel egy időben, 1979-ben helyezte védettség alá az UNESCO Diocletianus római császár palotáját is, amely a későbbiekben a középkori Split magját adta. A Diocletianus palota nem csupán egyes eredeti részeinek és az építmény egészének megőrzött állapota okán számít a késő-római építészet egyik legjelentősebb műalkotásának, hanem a korai keresztény-, bizánci- és kora középkori művészet előhírnökeinek tekinthető számos eredeti építészeti forma miatt is. A palotán és a később kialakult középkori városon belül helyezkedik el a román kori Szt. Dújmó katedrális, amely, lévén az egykori császári mauzóleum területén emeltetett, a világ legrégebbi templomi építménye.
Horvátország függetlenné válást követően, 1997-ben vette fel az UNESCO a listára Trogir román kori történelmi városmagját, amely a Kr. e.-i III. századból való görög település alapjaira épült. Trogir falakkal karéjozott középkori városmagja a jó állapotban fennmaradt várat és tornyot, valamint számos román kori, gótikus, reneszánsz és barokk stílusú építményt és palotát foglal magában. Legjelentősebb építménye a trogiri székesegyház a Radovan mester jegyezte nyugati kapujával, amely a horvát románkori-gótikus művészet legkiemelkedőbb alkotása.
Ugyancsak 1997-ben helyezte védettség alá az UNESCO a poreči Euphrasius bazilikát, a 6. századi korakereszténység egyik legrégeb bi és legszebb műemléket, melynek korabizánci mozaikjaival csupán az olaszországi Ravennában lévő mozaikok vetekszenek. A végleges formáját a 13. és 15. században elnyert háromhajós bazilika mellett a püspöki palota, a keresztelőkápolna, az átrium, valamint több román kori és reneszánsz épület képezi a komplexum további darabjait. A padlómozaikok és a fennmaradt feliratok segítségével az épületegység építésének, átalakításának és felújításának minden szakaszát nyomon követhetjük, illetve rekonstruálhatjuk a Porečben élt keresztény közösség életét.
2000 óta szerepel az UNESCO listáján a 15. - 16. század legjelentősebb horvátországi építészeti vállalkozásának számító šibeniki Szt. Jakab katedrális, ez a három apszissal és 32 méter belmagasságú kupolával rendelkező háromhajós bazilika, melynek építését velencei gótikus stílusban kezdték meg és toszkanai reneszánsz stílusban fejezték be.Majd százötven év telt el a templom megépítéséről döntő 1402-es verdikt kiadása és a templom 1555-ös felszentelése között. Ez Európa egyetlen olyan építménye, melynek falai, boltozatai és kupolái egyaránt páratlan kőfaragási technikával készültek. Az elsőként a Juraj Dalmatinac, majd Nikola Firentinac mester által alkalmazott, és leginkább a főhomlokzat oromzatában tetten érhető eljárás eredményezi a kőkompozíció, a falazási módszer, és a katedrális belső és külső terének tökéletes összhangja által megteremtett harmóniát.
A zseniális építőmester, Juraj Dalmatinac felügyelte a šibeniki kutak építését is. Az előttük elterülő tér napjainkban a különféle kulturális-szórakoztató rendezvények kedvelt színhelye. Šibenik bővelkedik szakrális építményekben: tíz évszád alatt 24 templom és hat kolostor épült fel, melyek mint egy fele szolgál eredeti céljának napjainkban, míg a többit múzeummá, képtárrá, művészeti- és lakó helyiséggé alakították át. A város Trg Republike Hrvatske nevű főterén olyan értékes történelmi épületek sorakoznak, mint a Városháza és a Hercegi Palota. A város szívében találjuk az 1870-ben épült šibeniki színházat is.
2008 óta szerepel az UNESCO listáján a Starigradi mező, melynek szőlő- és olíva ültetvényei „gyakorlatilag mit sem változtak” az első ógörögök gyarmatosítok ideérkezte óta, s mint ilyenek, az ókorban alkalmazott geometrikus rendszerű parcellázás egyedülálló példáit képezik. Az adriai szigetek egykor volt legnagyobb mezőgazdasági termőföldjét a görög Pharosz szigetéről ideérkezett mint egy száz család vette birtokba Kr. előtt 385 – ben. A telepesek kisegítő- és lakóépületeket építettek birtokaikon. A luxus épületek, melyekből mint egy 60 romjait tárták fel, a későbbi római korból származnak. A Starigradi mező a Földközi-tengeri térség mind a mai napig legjobb állapotban fennmaradt ókori görög vidéke.
Forrás: www.horvatorszag.me
